A kormány nem támogatja a dugódíj bevezetését Budapesten. A miértekről és a nagyon szomorú következményekről.
Miért nem vezetik be?
Varga Mihály miniszter egy hónapja elárulta, hogy a 2017-es költségvetés választási költségvetés lesz, és ne legyenek kétségeink: a kormány 2018-ban is osztogatni fog, hogy megőrizze a szavazói legnagyobb részét. Ez általános trend a (magyar) politikában.
Az első hírek szerint a dugódíj bevezetését a politikai kockázatok miatt (azaz: a népharag elkerülésére) elcsúsztatják. Azonban 2018 az országgyűlési választások éve, 2019-ben pedig Budapest fog főpolgármestert és képviselő-testületet választani, úgyhogy még az is elképzelhető, hogy a dugódíj csak 2020-ban érkezik majd.
Következmények
Az első következmény, hogy a kétlépcsősnek szánt (külső gyűrű + belső gyűrű) dugódíjat a Budapestre behajtóknak nem kell megfizetniük. Ez nagyjából évi 5-10 000 forint megtakarítást jelent az autósoknak. Másik fontos dolog, hogy a dugódíj nélkül a főváros zsúfoltsága és levegőjének rossz minősége továbbra is marad.
Bár a dugódíjra mindenki sarcként tekint, ne feledjük: azokban a városokban, ahol jól működik, a levegő és a házfalak tisztábbak, nincsenek akkor dugók, az ott élők vagy ott tartózkodó turisták pedig jobban érzik magukat.
És a környezeti szempontok zárójelbe tétele mellett van egy másik negatívum is. Brüsszellel már 2013 óta megy a kötélhúzás, hogy egyáltalán mikor vezetjük be a dugódíjat a fővárosban. Mivel 2016 végére ígértük, már így is négy éves késésben vagyunk, és ha a politikai kockázatok miatt nem akarják bevezetni, akkor valószínűleg csak 2020-ban jön a díj. Ezt Brüsszel meg fogja büntetni ? nem azért, mert el akarnak nyomni minket, hanem azért, mert aláírtunk egy szerződést, amit nem tartunk be.
A büntetést az állam fizeti, az állam pedig mi vagyunk ? vagyis a mi adónkból fizet a kormány, ahelyett, hogy a pénzt oktatásra vagy egészségügyre költené. A bírság várható összege 20 milliárd forint, amiből legalább két évre meg lehetne oldani a gyermekéhezést ? vagyis ennyi pénzből minden rászoruló gyermek kaphatna enni akkor is, ha éppen szünidő van az oktatási intézményekben. (Kontextusba helyezve a dolgot: hazánkban a statisztikák szerint a gyermekek 41%-a (!) szenved a gyermekszegénységtől, és 200 000 gyermek (!) alkalmanként nem jut elegendő élelemhez.)