Nem alaptalanul mutatnak rá a férfiak arra a problémára, hogy míg az erősebbik nem átlagos keresete több a nők átlagos kereseténél, tehát az ő fizetésükből levont nyugdíjalap nagyobb mértékben járul hozzá a nyugdíjkasszához, és míg az ő átlagos várható életkoruk kevesebb a nőkénél, mégsem vehetik igénybe a korkedvezményes nyugellátást, miképpen ezt a nők megtehetik.
Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy ennek mi az oka, illetve hogy várható-e ennek kibővítése a férfiakra is?
Demográfiai problémák
Az a legtöbb ember számára egyértelmű, hogy hogyan épül fel a nyugdíjrendszer. A jelenlegi munkavállalók fizetéséből százalékos arányban levonásra kerül a kötelező nyugdíjalap, ez az összeg belekerül a nyugdíjkasszába, és ebből a közös kasszából kerül folyósításra a szépkorúak nyugdíja. Szerte Európában komoly problémát jelent az elöregedő társadalom jelensége, ami azt jelenti, hogy miközben egyre kevesebb gyermek születik, ezzel arányosan kevesebb is a munkavállaló, azonban arányait tekintve a nyugdíjasokból több van, ami azt az eredményt implikálja, hogy a kevesebb munkavállaló fizeti a több nyugdíjas nyugellátását.
Abban az esetben, ha valaki a korhatár előtt vonul nyugdíjba (jelenleg ezt csak a nők tehetik meg), tehát igénybe veszi a korkedvezményes nyugellátást, akkor az azt jelenti, hogy az ő kereső tevékenységéből származó járulékbevétel megszűnik az államkassza számára, és hosszú időn keresztül ? nyugellátásának megfizetése alatt ? járulékkiadássá alakul át. Ráadásul Európában egyedülálló módon nem vonnak le azon személyek nyugdíjából egy garast sem, akik ezen eljárás szerint hamarabb nyugdíjba vonultak, míg más európai országokban ezért a későbbiekben kevesebb összegnek megfelelő nyugellátással ?büntetik? a szépkorúakat. (Ennek tükrében például ha valaki Németországban két évvel korábban megy nyugdíjba, akkor a nyugdíja 9,9 százalékkal csökken, Ausztriában 10,2 százalékkal.)
Nézzük meg a számokat!
Ma Magyarországon 1 291 000 nyugdíjas hölgy él, közülük pedig mindössze 160 ezer nő tudta igénybe venni a korkedvezményes nyugellátást, azaz az összes nyugdíjas hölgy potom 12,5 százaléka. 2020-ban az államkassza 2 887 milliárd forintot szán a nyugellátások kifizetésére, ezen összegnek tíz százalékát teljesítik a kedvezményes nyugdíjak kifizetésére, ami számokban kifejezve 286 milliárd forint.
Érdemes látni emellett azt is, hogy a korkedvezményes nyugdíjak átlagos összege 133 ezer forint, a nők öregségi nyugdíja átlagosan 140 ezer forint, ugyanakkor a férfiak nyugellátása átlagosan 19 ezer forinttal magasabb.
Ki tudnák-e használni a férfiak a korkedvezményes nyugdíjat?
Az világos, hogy a nők kedvezményes nyugdíjba vonulása esetében sem számítható bele a szoláglati időbe a tanulmányi idő, a munkanélküliség időtartama, a rehabilitációs idő vagy a nagykorú hozzátartozó gondozásának ideje. Abban az esetben, ha ezek az időtartamok a férfiak esetében sem lennének beszámíthatók a kedvezményes nyugdíj megállapításában, akkor érdemes megfontolnunk, hogy hány idősebb férfit érinthetne ez a lehetőség. Ehhez azonban fontos azt látnunk, hogy az öregségi nyugdíjak igénylése során a felmutatott szoláglati idő átlagosan 38,2 év a nők esetében, a férfiak esetében pedig 39,6 év, azaz átlagosan egyik nem szolgálati ideje sem éri el a 40 évet, ami azt jelenti, hogy az esetek túlnyomó többségében mire valaki ledolgozta a negyven év szolgálati időt, már alapvetően járna számára az öregségi nyugellátás.
Tételezzük fel, hogy amennyiben kiterjesztenék a korkedvezményes nyugdíjazást a férfiakra is, akkor a sorkatonai szolgálatot beszámítanák a szolgálati időbe! A helyzet az, hogy még így is csak kevesen mehetnének az öregségi nyugdíj korhatára előtt nyugdíjba, ugyanis ebben az esetben ezt csak az a férfi tudná igénybe venni, aki csupán a nyolc általánost végezte el, a nyolcadik osztály befejezése után beállt sorkatonának, ezt követően rögtön dolgozni kezdett, és egy röpke napra sem volt munkanélküli, tehát folyamatosan, megszakítás nélkül fennálló munkaviszonya volt. Azon férfiak, akikre igazak az előbbi feltételek és igénybe vennék a korkedvezményes nyugdíjat, azok 1957 és 1962 között születtek (hiszen az 1956-ban születettek már az öregségi nyugdíjra is jogosultak. 325 ezer olyan férfi van, akik 1957 és 1962 között született, közülük pedig körülbelül 100-150 ezer férfi mehetne az öregségi korhatár előtt nyugdíjba. Abban az esetben, ha ezek a férfiak most nyugdíjba mehetnének, akkor az ő kereső tevékenységükből levont nyugdíjalap eltűnne az államkasszából (márpedig a férfiak átlagosan 16 százalékkal nagyobb nyugdíjjárulék-alapot fizetnek), ellenben a nyugdíjkasszának ennyivel több kiadása lenne. Ehhez számítsuk hozzá, hogy az alacsony születésszám, a munkaképes fiatalok és középkorúak külföldre vándorlása mind olyan tényezők, amelyek megnehezítik a nyugdíjrendszer jelenlegi fenntartását, így már az is kivételesen nagy szó, hogy a nőknek lehetőségük van erre a kedvezményre, és a Portfolio becslései szerint túl sokáig nem is lesz fenntartható.
Az alacsonyabb élettartam is rontja a helyzetet
Nem alaptalanok tehát azok az észrevételek, amelyek arra mutatnak rá, hogy a férfiak szempontjából némiképpen igazságtalan a rendszer. Ők azok, akik jelentősen többet fizetnek be a nyugdíjalapba, mégis ők azok, akik a legkevesebb ideig élvezhetik ki a nyugdíjas éveiket, hiszen számukra már nem elérhető a kedvezményes nyugdíjba vonulás lehetősége, és az alacsonyabb élettartamuk miatt hamarabb is beszűntetik a számukra történő folyósítást. Szám szerint ez azt jelenti, hogy körülbelül négy évvel kevesebb ideig kapják a nyugdíjat, azaz négy évnyi nyugdíj veszik el a nőkhöz képest.
Érdekes, hogy még az özvegységi nyugellátás is a hölgyeknek kedvez, ugyanis ezen juttatást az alapján számolják ki, hogy az elhunyt házastársunkat mekkora öregségi nyugdíj illette volna meg, és mivel a férfiak átlagosan többet keresnek így a nyugdíjuk is magasabb. Mivel pedig általában a férfiak haláloznak el hamarabb, így a feleség marad özvegy, ez azt jelenti, hogy az idős hölgyek kapják meg a férjük nyugdíja alapján kiszámított magasabb özvegyi nyugdíjat. Azonban ha a ritkább eset fordulna elő, és az úr felesége távozik hamarabb, akkor természetesen az úr is felveheti az özvegyi nyugdíjat elhunyt felesége után, mivel azonban a nők kevesebbet keresnek, így kevesebb nyugdíjat is kapnak, ami tehát azt jelenti, hogy az utánuk járó özvegyi nyugdíj is kevesebb.
Úgy áll a helyzet tehát, hogy a férfi hiába teljesít több szolgálati időt, hiába végez (általában) nehezebb munkát, hiába keres többet és ezzel együtt hiába fizet be többet a nyugdíjalapba, mégis az a helyzet állt fel, hogy jelentősen kevesebb ideig élvezhetik ki a nyugdíjas éveiket, sőt, ha megözvegyülnek, még az özvegyi nyugdíjuk is kevesebb, mint amit a hölgyek kapnak.
A rokkantsági nyugdíj sem a régi
Egy családban jellemzően a férfi végzi a fizikálisan nehezebb munkát, vagy legalábbis a megterhelőbb és fizikailag jobban kimerítő munkákat ők kapják meg, éppen ezért a férfiak nagyobb arányban rokkannak bele a munkájukba, mint a nők, és mivel emiatt a rokkantsági nyugdíjban többen voltak érintettek a férfiak közül, ennek az lett a következménye, hogy a rokkantsági nyugdíj jogintézményének megszűntetését is a férfiak szenvedték meg a leginkább. Ráadásul a rehabilitáció lényege és célja az, hogy a rokkantakat ? és leginkább a férfiakat ? fokozatosan visszaépítsék a munkavállalók közösségébe, tehát olyan állapotba kívánják őket rehabilitálni, amilyen állapottal képesek dolgozni. Mivel azonban sok esetben ez lehetetlen, hamarosan elveszítik ezt az ellátást is, mivel pedig még több év van hátra az öregségi nyugdíj korhatáráig, ezért egzisztenciális helyzetük kétségessé válik. Ez pedig azért nagyon elkeserítő, mert azon rokkant férfiak esetében, akik igénybe veszik ezt a rokkantsági nyugellátást, a teljesített szolgálati idő átlagosan 29 év, ami azt jelenti, hogy még legalább tíz évet valahogy ki kell bírniuk, mire megkapják az öregségi nyugdíjat (hiszen a férfiak átlagosan 39,6 év szoláglati idő után kapják meg).
És ha minden még nem lenne elég, akkor vegyük azt is számba, hogy 2014 óta sehogy nem kompenzálják a rendkívüli munkakörülmények közözött dolgozó férfiakat, azaz hiába végez az egészségére nézve súlyosan veszélyes munkát az illető, nem mehet hamarabb nyugdíjba. Egészen 2014-ig ezen jogkörbe tartozó munkavállalók számára még opció volt a korkedvezményes nyugdíjba vonulás, ráadásul ez az államnak nem is került túl nagy összegbe, hiszen a munkáltatóknak kellett megfizetniük a korkedvezmény árát egy külön járulék formájában, mára azonban ez is eltűnt.