Korunk előrehaladtával, valamint a ledolgozott évekkel a hátunk mögött egyszer csak felmerül bennünk a kérdés, hogy pontosan mikor is mehetünk nyugdíjba, és mekkora összegre számíthatunk havonta idősebb éveinkben. Sokszor azonban – jogosan –kérdésessé válik, hogy mi számít szolgálati időnek, és mi alapján kalkulálják ki a nyugdíjat. Cikkünkben ezekre a kérdésekre igyekszünk választ adni.
Ki jogosult a nyugdíjra?
A társadalombiztosítási nyugdíjellátás alapvető feltétele – mint az széles körben ismeretes –, hogy rendelkezzünk a törvényben meghatározott szolgálati idővel. Az általunk ledolgozott idő hossza arányban van a számunkra folyósítandó nyugdíjösszeggel, egyszerűbben szólva: minél több időt dolgozunk, annál több nyugdíjat fogunk kapni. Amennyiben pedig baleseti hozzátartozói nyugellátásban szeretnénk részesülni, abban az esetben az összeget az elismert foglalkozási betegség határozza meg, vagy az elszenvedett üzemi baleset, azonban ezekben az esetekben is pozitívan befolyásolja az összeg megállapítását a mögöttünk álló szolgálati idő.
Sajnos gyakran megesik, hogy a nyugdíjalapot jelentő havi átlagkereset nagyon alacsony. Ebben az esetben a szolgálati időt nem veszik figyelembe, és a Kormányrendeletben meghatározott minimum összeget fogják számunkra megítélni, ami tehát azt jelenti, hogy hiába dolgoztunk le sok-sok évet, ha a havi átlagkeresetünk nagyon alacsony volt, akkor a nyugdíjunk is a minimummal lesz egyenértékű.
Előfordulhat az is, hogy a nyugdíjalapot jelentő havi átlagkeresetünk alapján nem érjük el a nyugdíj minimális összegét, ilyenkor pedig a nyugdíjunkat az aktuális havi átlagkereset alapján számítják ki, amely számítást nem befolyásolja a szoláglati időnk.
Mi a helyzet a résznyugdíjjal?
Abban az esetben, ha az általunk ledolgozott évek száma nem éri el a nyugdíj igénybevételéhez szükséges és előírt szolgálati időt, akkor mi csak résznyugdíjra vagyunk jogosultak. Ebben az esetben is az aktuális havi átlagjövedelem jelenti a számítás alapját, azonban itt már jelentős tényező a szolgálati időnk is. Egyszerűen szólva tehát minél kevesebb év elteltével vonultunk nyugdíjba, annál kevesebb nyugdíjat fogunk kapni. Fontos tudni emellett, hogy a résznyugdíjnak nincs meghatározott minimum összege, ami tehát azt jelenti, hogy akár igen kevés összeg érkezik a háztartásba, ha túl korán befejezzük a munkát.
Mit tekinthetünk szolgálati időnek?
Láthatjuk tehát, hogy a nyugellátás összegének megállapításában döntő szereppel bír a szolgálati időnk. Szoláglati idő alatt azt az időszakot kell érteni, amikor biztosításra kötelezett jogviszonyban álltunk, tehát a törvény által előírt nyugdíjjárulékot befizettük (vagy a munkáltatónk levonta a fizetésünkből), vagy külön megállapodás alapján külön nyugdíjjárulékot fizettünk.
Milyen időszak lehet ez?
- munkaviszony
- közszolgálati jogviszony
- őstermelői jogviszony
- közfoglalkoztatási jogviszony
- vállalkozás jellegű jogviszonyban eltöltött idő
- közalkalmazotti jogviszony
- nevelőszülői foglalkoztatási jogviszony
- bírósági jogviszony
- egyéni és társas vállalkozói jogviszony
- választott tisztségviselői jogviszony
- bedolgozói jogviszony
- tanulószerződés alapján az adott szakképző iskolában eltöltött idő
- állami szolgálati jogviszony
- ügyészségi szolgálati jogviszony
- megbízási jogviszony
- kormányzati szolgálati jogviszony
- a szövetkezeti tag munkaviszony jellegű munkavégzésre irányuló jogviszonya.
Vannak emellett olyan nem tényleges keresőfoglalkozással töltött időszakok is, amelyek ugyancsak szolgálati időnek számítanak:
- táppénz, terhességi-gyermekágyi segély folyósításának időszaka, baleseti táppénz
- gyermekgondozási díj, csecsemőgondozási díj
- gyermeknevelési támogatás, gyermekgondozást segítő ellátás, valamint az az időszak, amikor gyermekgondozási segélyt folyósítottak a számunkra
- az az idő, amelyet katonai szolgálattal töltöttünk el
- ápolási díj
- az az időszak, amikor álláskeresési támogatásban részesültünk, vagy munkanélküli-járadékban, vagy álláskeresést ösztönző jutatásban, vagy keresetpótló juttatásban, vagy nyugdíj előtti munkanélküli-segélyben.
Abban az esetben, ha a jogviszonyunk szünetel (munkanélkülivé válunk), akkor a nyugdíjbiztosításunk is szünetel, ami azt jelenti, hogy ez idő alatt nem fizettük be a nyugdíjjárulékunkat, tehát ez nem számít bele a szolgálati időbe. Ugyanez a helyzet, ha egyéni vállalkozók vagyunk vagy őstermelők, és egy adott időintervallumban a nyugdíjjárulék befizetésében tartozásunk van, illetve ha egy társas vállalkozás tagjaként a biztosítottnak minősülő akkori tagjai után tartozásunk van a nyugdíjbiztosítási járulék befizetésében. Ezek az időszakok nem számítanak bele a szoláglati időbe, azonban ennek utólagos befizetése lehetséges.
Továbbá kivételes esetet képez, így szolgálati időnek számítanak az alábbi szituációk is:
- az önálló bírósági végrehajtóként 1995. március 31-ét követően eltöltött időnek az a tartama, amelyre az önálló bírósági végrehajtó társadalombiztosítási járulékot fizetett
- 1998. január 1. előtt fizetés nélküli, harminc napot meghaladó szabadsága volt, ha a biztosítottat háromévesnél – tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek esetén tizenkettő évesnél – fiatalabb gyermek gondozása vagy tízévesnél fiatalabb gyermek ápolása címén illette meg; vagy tartós külföldi szolgálatot teljesítő nemzetközi szervhez tagként vagy munkatársként kiküldött, külföldön munkát vállaló, illetőleg külföldi ösztöndíjas tanulmányúton részt vevő házastársával külföldön tartózkodott
- az az időszakasz, amelyre a munkaviszonyban nem álló előadóművész 1975. június 30-a után társadalombiztosítási járulékot fizetett
- 1998. január 1. előtt ösztöndíjas aspiránsként és doktorjelöltként biztosításban töltött idő
- 1967. január 1. előtt egy mezőgazdasági termelőszövetkezet tagja volt. Szolgálati időnek számít az az időszak, amíg a szövetkezet tagja volt.
Fontos tudni mindezek mellett, hogy a szolgálati időt naptári naponként számolják el, azaz egy évnek 365 naptári nap tekintendő, és egy naptári napot csak egyszer lehet számítása venni. Ez utóbbi azt jelenti, hogy amennyiben párhuzamosan több munkahelyünk is van, azaz ugyanazon naptári napon több munkahelyen is dolgoztunk, attól azt még nem lehet több szolgálati időként elkönyvelni, ugyanis az továbbra is egy naptári napnak számít.
Mi a helyzet az arányos szolgálati idő kiszámításával?
Amennyiben azon jogviszony során, amelynek keretei között a nyugdíjbiztostást fizetjük, a keresetünk nem éri el az aktuális minimálbér összegét, akkor a biztosítási időnek csak az arányos időtartama vehető figyelembe a nyugdíj mértékének megállapítása során. Ez tehát azt jelenti, hogy a szolgálati idő az aktuális keresetünk és a mindenkori minimálbér alapján kerül kiszámításra, mindezek mellett pedig a nyugdíjjogosultság szempontjából teljes biztosítási időszakot kell figyelembe venni.
