A munkaviszonyt felmondhatja akár a munkavállaló, akár a munkáltató, mindkettejüknek számolniuk kell azonban a felmondási idővel. Van egy minimális, a Munka Törvénykönyve által meghatározott hossza, azonban ez az időintervallum a ledolgozott évek számával arányosan nőhet. Mekkora időre kell tehát számítanunk?
Mi is a lényege? A felmondási idő védi a munkaadót és a munkavállalót is, ez ugyanis azt a célt szolgálja, hogy amennyiben a munkavállaló nyújtja be a felmondását, akkor a munkáltatónak legyen ideje a helyére új embert találni, valamint az új munkavállalót betanítani. Abban az esetben pedig, ha a munkaadó mond fel a munkavállalónak, akkor utóbbinak van ideje új munkahelyet keresnie, a fennálló felmondási idő alatt ugyanis még jár neki a fizetés.
A felmondási időszak alatt a munkavállaló megkapja a fizetését, amennyiben pedig a munkaadó mondott fel a munkavállalónak, akkor a munkavállalót ezen időszak alatt fel kell menteni a munkavégzés alól legalább a felmondási idő felére. Amikor így felmentettek minket a munkavégzés alól, akkor bennünket távolléti díj illet meg. Ez alól az a különleges helyzet jelent kivételt, amennyiben mi a munkabérre egyébként sem lennénk jogosultak, ebben az esetben ugyanis a munkaadónak nem kell megfizetnie a távolléti díjat.
Fontos tudni továbbá azt is, hogy amennyiben már kifizették a munkabért és a munkavégzés alól végleg felmentettek bennünket, továbbá ha azután állapították meg a munkabér kifizetését kizáró körülményt, hogy a munkabért már kifizették, attól a már kifizetett munkabért a munkaadó nem követelheti vissza.
Milyen hosszú a felmondási idő?
Amennyiben benyújtjuk a felmondásunkat a munkavállaló felé (vagy a munkavállaló nyújtja be a felmondásunkat), akkor a felmondási idő a következő munkanaptól veszi kezdetét, és a Munka Törvénykönyve harminc napot ír elő. Ez alól azonban vannak kivételek.
Abban az esetben, ha nekünk határozott idejű munkaszerződésünk volt, azonban ezen határidő előtt megtörtént a felmondás, akkor a munkaadó és a munkavállaló dönthet a felm. időszak hosszáról. Ebben az esetben is legalább harminc napnak kell lennie a felmondási időnek, azonban az egyik fél dönthet úgy, hogy azt a határozott idejű szerződés záró időpontjáig meghosszabbítja.
Emellett ennek időtartama erősen függ attól is, hogy az adott munkaadónak mennyi időn keresztül dolgoztunk.
- Amennyiben három évnél tovább dolgoztunk, akkor öt nappal hosszabb.
- Amennyiben öt évnél tovább dolgoztunk, akkor tizenöt nappal hosszabb.
- Amennyiben nyolc évnél tovább dolgoztunk, akkor húsz nappal hosszabb.
- Amennyiben tíz évnél tovább dolgoztunk, akkor huszonöt nappal hosszabb.
- Amennyiben tizenöt évnél tovább dolgoztunk, akkor harminc nappal hosszabb.
- Amennyiben tizennyolc évnél tovább dolgoztunk, akkor negyven nappal hosszabb.
- Amennyiben húsz évnél tovább dolgoztunk, akkor hatvan nappal hosszabb a szokásos harminc napnál.
Emellett a munkaadó és a munkavállaló abban is megegyezhet, hogy az általánosan előírt időnél hosszabbat alkalmaznak, ez azonban nem lehet hosszabb hat hónapnál.
Vannak emellett további speciális kivételek:
Abban az esetben, ha a munkavállaló betegség miatt keresőképtelen, azonban a munkaadója felmond neki, akkor a felmondási időszak minimum a munkába való visszatérés napján kezdődik meg, maximum azonban a munkába való visszatéréstől számított egy év után.
Abban az esetben, ha a munkavállaló beteg gyermek ápolása miatt keresőképtelen, azonban a munkaadója felmond neki, akkor a felmondási idő minimum a munkába való visszatérés napján kezdődik meg.
Ha a munkavállaló egy hozzátartozója otthoni gondozása miatt kapott fizetés nélküli szabadságot, azonban a munkaadója felmond neki, akkor a felmondási idő minimum a munkába való visszatérés napján kezdődik meg.
