Mindenki, aki Magyarországon munkavállaló, az egészen biztosan kapott már távolléti díjat, vagy a jövőben kapni fog.
Először hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ennek kiszámítása igen egyszerű és a távollét típusa alapján könnyen meghatározható, hogy mennyit kell kapnunk, azonban ez egy igen bonyolult számítás.
Mi is az a távolléti díj?
Ritkán találkozunk a mindennapokkal ezzel a kifejezéssel, hogy távolléti díj, elvégre ez egy amolyan gyűjtőfogalom, különböző kategóriái vannak, s javára ezeknek neveit használjuk. Ha például kiír bennünket az orvos, akkor táppénzt kapunk, ha pedig szabadságot veszünk ki, akkor fizetett szabadságunk lesz. Ilyen esetekbe mindig távolléti díjat kapunk, de szintén távolléti díjnak számít az, ha temetésre megyünk vagy orvoshoz, esetleg ha gyermekünk születése után a családunkkal maradunk.
A távolléti díjat tehát több jogcím alapján is meg lehet kapni, a díjazás mértéke pedig attól függ, hogy milyen okból kapjuk ezt. Ha például keresőképtelenség miatt kell kapnunk távolléti díjat, akkor ez a díjalapnak mindössze 70 százaléka lesz, teljesen más a helyzet azonban a fizetett szabadság távolléti díjának esetében.
Hogyan számolhatjuk ki?
Bár sokan azt gondolják, hogy amennyiben elmennek fizetett szabadságra, akkor egyszerűen megkapják a teljes havi bérület, ennek a kiszámítása illetve adminisztrálása teljesen másképpen működik, mint a hagyományos munkabér. A szabadság távolléti díjának kiszámítására különösen nagy figyelmet kell szentelni, elvégre ezt a távolléti díjat kapja a leggyakrabban az ember, szabadsága miatt szoktunk távol lenni a munkánktól.
Ennek a díjnak a kiszámításához kulcsfontosságú szám a 174, ennyivel kell ugyanis osztanunk. Ha valaki az éves szabadságait használja fel, akkor természetesen megilleti a távolléti díj, 2013-ig pedig nem okozhatott komoly problémát ennek kiszámítása, ugyanis tulajdonképpen semmiben nem különbözött az ilyen jellegű távolléti díj a munkadíjtól: egyszerűen szólva aki egy hónapban elment négy nap fizetett szabadságra, akkor a teljes havi fizetését megkapta, hiszen a rendes éves szabadságait használta fel.
2013-tól azonban más a helyzet. Soha nem volt könnyű matekozni a szabikkal, hiszen kevesen vannak olyan szerencsés helyzetben, hogy egyszerűen csak beírják magukat és már ki is vették azt, hanem rendszerint egyeztetni kell a főnökökkel, kollégákkal (otthon esetleg a házastársunkkal is ), sőt, a legcélszerűbb egy huszonkét munkanapos hónapra időzítenünk a szabadságot, hiszen anyagilag ez éri meg a legjobban. Ennek nem mellesleg az az oka, hogy a távolléti díj kiszámításhoz nem huszonkét egész napot kell alapul vennünk, hanem csupán 21,7 munkanapot, ebből adódóan a több munkanapos hónapban kisebb osztószámra nagyobb összeg jut. Az osztószám – mint azt már fentebb is említettük, a 174, így jön ki a magasabb eredmény. 2013 óta pedig teljesen átalakult a nem havibéres munkavállalók távolléti díjának kiszítása.
Mindezek értelmében a fizetett szabadságra kapható egy napnyi távolléti díjat úgy számíthatjuk ki, hogy alapul vesszük a havi bruttó bérünket (ez lehet az alapbér, a pótlékátalány, illetve a teljesítménybérek és bérpótlékok egybeszámítása), ezt pedig elosztjuk 174-gyel. A kapott összeg tulajdonképpen az órabérünk, ennyi fizetést kapunk egy órányi munka után, ezt a számot pedig be kell szoroznunk nyolccal, így megkapjuk az egy napra járó munkabérünket. Természetesen ha részmunkaidőben dolgozunk, vagy az általánostól eltérő munkaidőben, akkor ezzel arányosan kell változtatni a 174-es számon. Ha például csak félállásban dolgozunk, nem heti 40 órát, hanem csak 20 órát, akkor nem 174-el kell osztanunk, hanem a 87-es számmal.
Melyek a speciális esetek?
A távolléti díj kiszámításához szolgáló alap tehát az esedékesség időpontjában érvényes alapbér. Van azonban olyan helyzet, hogy az alapbérrel nem lehet számolni, mert a teljesítménybért kell alapul venni, ilyen esetekben pedig az elmúlt hat naptári hónap átlagát kell figyelembe venni, ez az átlagolt összeg lesz a kiszámításhoz szolgáló alapunk. Fontos emellett azt is kiemelni, hogy az alapbér melletti juttatásokat csak korlátozott mértékben és súlyozással lehet figyelembe venni, ha távolléti díjat számolnunk.
Csak három olyan bérpótlék van, amit figyelembe lehet venni a távolléti díj meghatározásánál, ennek is azonban szigorú feltételei és előírásai vannak. Csupán a műszakpótlékkal, az éjszakai pótlékkal, a készenléti pótlékkal, valamint az ügyeletes pótlékkal lehet számolni.
- A távolléti díjba a műszakpótlékot akkor lehet beszámítani, ha a munkavállaló munkaidejének rendszeresen, minden hónapban legalább 30 százalékát teszi ki olyan jellegű munka, amiért műszakpótlékot szokott kapni.
- A távolléti díjba az éjszakai bérpótlékot akkor lehet beszámítani, ha a munkavállaló munkaidejének rendszeresen, minden hónapban legalább 30 százalékát teszi ki olyan jellegű munka, amiért éjszakai bérpótlékot szokott kapni.
- A távolléti díjba a vasárnapi pótlékot akkor lehet beszámítani, ha a munkavállaló rendszeresen, minden hónapban a vasárnapok legalább egyharmadát le szokta dolgozni.
- A távolléti díjba a készenléti pótlékot akkor lehet beszámítani, ha a munkavállaló havi rendszerességgel legalább 96 órában van készenlétben.
- A távolléti díjba az ügyeletes pótlékot akkor lehet beszámítani, ha a munkavállaló havi rendszerességgel legalább 96 órában van ügyeletben.
Az egy órára járó távolléti díj kiszámításánál a bérpótlékot úgy kell figyelembe venni, hogy osztani kell az adott időszakban az adott időszakra kifizetett bérpótlék összegét, a beosztás szerinti munkaidőben teljesített órák számával, ez lesz az osztószám.
Megkímélhetjük magunkat a számolgatásoktól
Nem egy könnyű számítás tehát a távolléti díj megállapítása, éppen ezért több vezetőség dönt úgy, hogy inkább kifizeti a munkavállaló teljes havi bérét a szabadságolt hónapban is. Jóllehet, így némiképpen több pénzt kell adnia az alkalmazottnak, de legalább megkíméli magát ettől a bonyolult számítási folyamattól.
