Ilyen táppénzre lehet számítani 2022-ben

0

A koronavírus miatt fokozottabb lett az érdeklődés a betegszabadság és a táppénz kérdésköre iránt, számos kérdés merülhet fel bennünk, hogy amennyiben bekövetkezik a baj és huzamosabb időre keresőképtelenekké válunk, akkor mire lehet számítani. Érdemes ezért már most alaposan utánajárni a lehetőségeknek, hogy amennyiben véletlenül betegszabadságra kell mennünk, akkor ne essünk kétségbe.

Mikor jár betegszabadság és mikor táppénz?

Abban az esetben, ha valamilyen okból olyan mértékben megbetegszünk, hogy az állapotunk miatt nem tudunk dolgozni járni, akkor keresőképtelenekké válunk. Egészségügyi állapotunk miatt az orvos először betegszabadságra írhat ki bennünket, ami egy évben maximum 15 munkanap lehet. Természetesen amennyiben nem az év elején kezdtünk el dolgozni, akkor – miképpen a kivehető szabadságok száma is – a betegszabadság napjainak száma ezzel arányosan csökken. Ha tehát letelik ez a 15 munkanap, de mi továbbra is olyan egészségügyi állapotban vagyunk, hogy nem tudunk elmenni dolgozni, akkor az orvosunk táppénzre fog bennünket kiírni, fontos azonban tudni, hogy ez sem egy korlátok nélküli juttatás: maximum egyévig lehet valaki táppénzen, ezt követően a folyósítást automatikusan megszüntetik.

Ki jogosult a táppénzre?

Értelemszerűen az első alapvető kritériuma a betegszabadságnak és a táppénznek, hogy keresőképtelenségünket megváltozott egészségügyi állapotunk okozza, magyarán betegnek kell lennünk ahhoz, hogy kiírjanak bennünket. Ez azért is fontos, mert sokan a betegszabadságukat akkor is ki szeretnék venni, ha a gyermekük beteg, és ő otthon szeretne maradni vele, ez azonban nem megengedett, betegszabadságot ugyanis akkor, és kizárólag akkor lehet adni, ha a munkavállaló maga beteg. Emellett természetesen a betegszabadságot nem lehet csak úgy kivenni, hogy felhívjuk a főnökünket, hogy ma rosszul érezzük magunkat, és erre felhasználnánk egy napot a betegszabadságokból. Kizárólag a háziorvos írhatja meg az igazolást, vagy abban az esetben, ha kórházi kezelésre szorultunk, akkor ezen egészségügyi intézet állítja ki a dokumentumot, amit felmutatva igazolhatjuk azt, hogy egészségügyi állapotunk nem engedte, hogy munkába álljunk az adott időszakra. 

Táppénzt (és persze betegszabadságot is) csak akkor kaphatunk, ha rendelkezünk aktív munkaviszonnyal. Ráadásul az sem mindegy, hogy ez a munkaviszony mennyi időt ölel fel, abban az esetben ugyanis, ha legalább két éve folyamatosan, megszakítás nélkül van munkaviszonyunk, akkor nagyobb lesz a táppénz összege, ha azonban ez az idő nem éri el a két évet, akkor kevesebbet is fogunk kapni.

Nagyon fontos továbbá tudni, hogy amennyiben hosszabb időre írtak ki bennünket táppénzre, akkor számolnunk kell azzal a ténnyel, hogy a juttatás csak addig jár, ameddig a munkaviszonyunk aktív. Ez tehát azt jelenti, hogy amennyiben táppénz közben elbocsátanak bennünket a munkahelyünkről, akkor a továbbiakban nem folyósítható az anyagi segítség, hiszen ennek alapvető feltétele a munkaviszony. A korábbiakban voltak olyan szabályozások, hogy akik táppénzen voltak, azoknak nem lehetett felmondani, ezt a felmondási védelmet azonban néhány éve megszűntették, ebből kifolyólag semmi nem akadályozhatja meg a munkaadót abban, hogy amennyiben úgy véli, hogy túl hosszú ideig kell mellőznie a munkavállalóját, akkor egyszerűen csak felmondjon neki annak céljából, hogy a helyére egy új alkalmazottat keressen. Mindemellett tudnunk kell, hogy amennyiben felmondanak nekünk a táppénz alatt, akkor a felmondási idő csak akkor kezdődik el, amikor a keresőképtelenségünk megszűnt. Ha tehát kiírtak bennünket négy hónapnyi táppénzre, a főnökünk azonban két hónap után felmond nekünk, akkor a felmondási idő csak a négyhónapnyi táppénz lejárta után, amikor visszaállunk a munkába, kezdődik el. Mindazonáltal ha táppénz alatt felmondanak nekünk, akkor legkésőbb egy éven belül kezdetét veszi a felmondási idő, elvégre a táppénz is maximum egy évig adható. 

Sokan számítani szoktak a passzív táppénzre is. Ez azt jelenti, hogy a táppénz annak is folyósításra kerül, akinek nincs aktív munkaviszonya, tehát az is részesül az anyagi segítségben, akinek nincs munkahelye. Erről azonban tudvalevő, hogy 2011 óta megszüntették a passzív táppénzt, azaz ma már nem adható olyannak a juttatás, aki nem dolgozik. 

Mennyi a betegszabadság és a táppénz összege?

Amikor dolgozunk, de a munka nélkül eltöltött nap után pénzt kapunk, akkor távolléti díjnat kapunk. Távolléti díjat sok esetben kaphatunk és igen sok alfaja van: amikor az éves szabadságainkat vesszük ki, akkor is távolléti díjat kapunk, ami megegyezik a munkadíjunkkal. A betegszabadság és a táppénz kiszámításához ezt a távolléti díjat kell alapul vennünk. A távolléti díj kiszámításhoz alapvetően a havi munkabérünkből kiszámított napidíjunkat szokás figyelembe venni, a törvény által előírt módon azonban a pótlékokat is bele lehet számítani.

  • Akkor, amikor a betegszabadságunkat töltjük, a számunkra folyósítandó egynapi összeg az egynapi távolléti díj 70 százalékát teszi ki. 
  • Abban az esetben, ha legalább két évnyi folyamatos, szünet nélküli munkaviszonyunk van, akkor a táppénzünk egy relatíve kedvezőbb árkategóriába kerül, a számunkra folyósítandó egynapi összeg az egynapi távolléti díj 60 százalékát teszi ki.
  • Abban az esetben, ha a munkaviszonyunk nem éri el a kétévnyi folyamatos munkaviszonyt, a számunkra folyósítandó egynapi összeg az egynapi távolléti díj 50 százalékát teszi ki.
  • Abban az esetben, ha fekvőbeteg intézeti ellátásban részesülünk, akkor a számunkra folyósítandó egynapi összeg az egynapi távolléti díj 50 százalékát teszi ki.
  • Abban az esetben, ha kiírásunk idejében munkaviszonyban állunk, de a munkaviszonyunk régebbi mint 180 nap, akkor jelentősen alacsonyabb táppénzre kell számítanunk. Ilyen esetben mindig a mindenkori minimálbér összegét kell alapul vennünk a számításhoz, ennek kapjuk meg az 50 százalékát.

Fontos azonban azt is tudni, hogy a folyósítható táppénz összegének van egy felső határa is. Kereshettünk mi akármennyire is jól, az általunk kapott táppénz összege nem lehet magasabb a mindenkori minimálbér kétszeresének harmadánál. Ez tehát azt jelenti, hogy amennyiben a táppénz felső határára vagyunk jogosultak, vagy ennek éppen alsó határára, akkor a táppénz összege növekszik a minimálbér összegének növekedésével. 

Mindazonáltal láthatjuk, hogy mindenképpen egy igen szerény összeggel fogunk gazdagodni betegeskedő időnkben, gyakran azonban a kiadásaink ezzel párhuzamosan nem csökkennek (a lakbért, hiteltörlesztőt, kosztot, számlákat ugyanúgy kell fizetnünk), éppen ezért igen sokan úgy döntenek, hogy amikor betegek, nem betegszabit és különösen nem táppénzt vesznek ki, hanem inkább felhasználják erre a célra az éves szabadságkeretüket. Így ugyanis a távolléti díj teljes egészét (azaz a munkadíjuknak megfelelő összeget) megkapják, nem esnek el komoly összegektől. Ha ugyanis valaki pár hétig otthon lábadozik, akkor könnyen lehet, hogy többtízezer forinttól elesik, de akár százezres tételekről is beszélhetünk. 

A tudatos és előrelátó munkavállalók azonban egészségpénztári tagságot fizetnek, ennek keretei között ha valaki betegszabadságra vagy táppénzre megy, akkor az állam által folyósítandó összeget megkapja, a munkabérének és a neki megítélt táppénz összegének a különbségét pedig (ami a fizetésének negyven vagy ötven százaléka) az egészségpénztár egészíti ki adómentesen a megtakarításának terhére.