2023. júliusától Magyarországon is életbe lépett, az európai szabályozás értelmében, az az új rendszer, amely előírja, hogy a termékeikből keletkező hulladék kezelési költségeit a gyártónak, egyes esetekben pedig a forgalmazónak kell fizetnie. A kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer bevezetése következtében az árak ugyan emelkedhetnek, azonban létfontosságúnak bizonyul az egészségvédelmi, a klímavédelmi és a környezetvédelmi célok eléréséhez, továbbá a fenntartható gazdaság megvalósításához.
Az új rendszer alapján kiterjesztett gyártói felelősségi díjat fizetnek a vállalatok a hazai hulladékkezelés és -begyűjtés irányításáért is felelős MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt. részére, az általuk forgalomba hozott vagy előállított fogyasztási cikkek után. Az új rendszer bevezetése előidézője lehet az árak megemelkedésének, azonban, amennyiben beváltja a hozzáfűzött reményeket, hozzájárulhat a klíma- és környezetvédelmi célok eléréséhez, valamint a gazdaság fejlesztéséhez.
A kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer (angolul: extended producer responsibility, rövidítése: EPR) irányelve, hogy az első belföldi forgalomba hozó, vagy a gyártó a felelős a termékből létrejövő hulladék kezeléséért, amely magába foglalja a hulladékgyűjtés és -kezelés, valamint az újrahasznosítás vagy az ártalmatlanítás folyamatait is, és mivel e folyamatok megszervezése más által is teljesíthető, a szükséges költségeket köteles az azt valójában elvégző társaság részére díj formájában megfizetni. A MOHU gondoskodik Magyarországon az EPR alá tartozó gyártói kötelező feladatok elvégzéséről, az ő finanszírozásukból (a körforgásos termékekből keletkező hulladék gyűjtése, átvétele, szállítása, előkezelése, kezelésre történő átadása, kereskedelme). Továbbá a MOHU a fenntartója és üzemeltetője a hulladékgazdálkodási létesítményeknek.
Az Európai Unió országai közül Magyarországon hozták létre utolsó előttiként az EPR-rendszert, amely mind eszközeiben, mind céljaiban nemcsak hasonlít a környezetvédelmi termékdíj rendszerére, amely 1995 óta létezik hazánkban, hanem részben át is fedi azt. Eltérések az adatszolgáltatási és a díjfizetési kötelezettségben, valamint az érintett termékek körében találhatók.
2023. július 1-jétől regisztrációs és díjfizetési kötelezettség vonatkozik az olyan körforgásos termékek gyártóira, mint a csomagolóanyagok, bizonyos egyszeri felhasználásra készült műanyag termékek, irodai és reklámhordozó papírok, fából készült bútorok, textilből készített termékek, használt sütőolaj, gumiabroncsok, gépjárművek és gépjármű-alkatrészek, elektronikus és elektromos berendezések, akkumulátorok és elemek.
A fő célkitűzés a pazarlás mérséklése
Az új rendszer bevezetésének a hulladékgazdálkodás hatákonyságának növelését kell eredményeznie, amelynek látszódnia kell a hulladék hasznosítása, illetve újrahasznosítása, valamint a hulladék gyűjtése arányainak növekedésében is. Ezáltal csökkenthető a szemétlerakókba, illetve a természetbe kikerülő és az eltüzelt hulladék mennyisége, amely az emberek egészségének és a környezet védelmének szempontjából kiemelten fontos lenne, továbbá mérsékelhető a gazdaság elsődleges nyersanyag- és energiaigénye, amely azon túlmenően, hogy szintén lényeges lenne egészség- és környezetvédelmi szempontból, az európai ipar versenyképességét is javíthatja, hosszú távon.
Magyarországon a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer bevezetése szükséges volt a gazdaság egyre növekvő nyersanyagigénye, valamint a környezeti- és klímaválság egyre súlyosabbá válása miatt. Az új rendszer hazánkban az Európai Unió körforgásos gazdaság kialakítását és a zöld átállást célzó intézkedéscsomagja alapján került bevezetésre. Míg a Magyarországon keletkező települési hulladéknak a 2021. évben kevesebb mint 40%-át hasznosították vagy használták fel újra, az Európai Unióban ez az arány mintegy 50%. Hazánkban a fel nem használt, illetve újra nem hasznosított hulladék nagy része vagy illegális hulladék-lerakókba, vagy elégetésre kerül, nem biztos, hogy az arra alkalmas hulladékégető erőműben.
Ezeken az arányokon az Európai Unió jelentős javítást kíván eszközölni, a cél az, hogy a 2025. évtől minden Európai Uniós tagállam a települési hulladék minimum 55%-át készítse elő újrafelhasználásra vagy hasznosítsa újra, 2030-ig pedig el kell érni a 60%-ot, majd 2035-ig a 65%-ot. A csomagolási hulladékok tekintetében az uniós szabályozás 65%-os újrahasznosítási célt ír elő, melyet 2025-re kell elérni, 2030-ig pedig ezt 70%-ra kell emelni. Többek között az is a szabályozásban kitűzött cél, hogy 2035-re a keletkező települési hulladék maximum 10%-a kerülhet lerakókba. A 2025. évre tervezett célszámok vonatkozásában fennáll annak a veszélye, hogy Magyarország és még 17 más uniós ország nem fogja tudni elérni azokat.
Felmerülő kihívások
Több száz EPR-rendszer üzemel a világon, egyes országokban több olyan rendszer is működik, amely bizonyos típusú hulladékokra vonatkozik. A kapcsolódó elemzések szerint azáltal, hogy az adófizetőkről a a hulladékot keletkeztető fogyasztási cikkek termelőire és azok fogyasztóira hárítja át a hulladékgazdálkodás költségeit, szinkronban a „szennyező fizet” elvvel, az EPR-nek fontos szerepe lehet a nyersanyagok körforgásának megvalósításában, a műanyagszennyezés csökkentésében és az újrahasznosítási célkitűzések elérésében.
Azok az országok, amelyek EPR-rendszert már régebb óta működtetnek – mint például Szlovákia – megtapasztalták, hogy a hulladék újrahasznosítási, illetve visszagyűjtési aránya nő a rendszer bevezetésének következtében.
A kellően hatékony kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer ösztönözheti a gyártókat, hogy a termékeik újrahasznosíthatóságát javítandó, a termékek és a csomagolásuk tervezésekor a környezetvédelmi szempontokat még inkább tartsák szem előtt.
Ezzel egyidejűleg célszerű új problémák felbukkanásával is számolni a rendszer bevezetésével kapcsolatban. Példának okáért próbatétel elé állíthatja az EPR-rendszert az online kereskedelem, mivel esetében gyakran előfordul, hogy a fogyasztási cikkét megrendelő fogyasztó országában sem a forgalomba hozónak, sem a gyártónak nincs jogi, fizikai entitása. Továbbá, a tapasztalatok azt mutatják, hogy központi tényező a forgalmazók, illetve a gyártók által fizetendő díjak mértéke, ebből következően célszerű az érintett alanyok érdekeit is figyelembe venni a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer kialakítása során.
Csomagolóanyagok tekintetében az európai legmagasabb költségek közé tartoznak a Magyarországon felmerülő költségek, melyek többszörösei az eddigi környezetvédelmi termékdíjnak. A koncessziós társaság véleménye szerint ezt az magyarázza, hogy a termékdíj a hulladékkezelés reális költségeit közel sem fedezte. Az állásfoglalások szerint a fogyasztókra nézve előnytelen hatásokkal is járhat ez a költség, annak ellenére, hogy nem egyenesen őket terheli, mivel az élelmiszerárak akár számottevően is megemelkedhetnek.
Világszerte egyre több a hulladék
Egy kellőképpen helyesen kidolgozott EPR-rendszer alkalmas eszközzé válhat az egészségvédelmi, valamint a klíma- és a környezetvédelmi célok megvalósításához, továbbá a fenntartható gazdaság kialakításához, egyebekben pedig, tekintettel a körülmények súlyosságára, valószínűsíthetőleg nem is mellőzhető. Egyre több és több hulladék keletkezik világszerte, és amennyiben a mostani gyakorlat folytatódik, 70%-kal, azaz évi 3,4 milliárd tonnára nőhet a jelenlegi, hozzávetőlegesen évi 2 milliárd tonnáról a termelés, a 2050. évre. A kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer nemcsak a nyersanyagok újrahasznosításának elősegítésében, de a hulladék mennyiségének visszaszorításában is szerepet játszhat például azzal, hogy javítja a csomagolásmentes üzletek versenyképességét.