Az osztatlan közös tulajdon helyzete

0

Az osztatlan közös tulajdon ügye már hosszú ideje okoz nehézséget az ingatlanpiacnak. Gyakran olyan zsákutca ez, amelyből nagyon nehezen lehet megtalálni a kiutat, emiatt sok földterület marad kihasználatlan. Mit kell tudni az osztatlan közös tulajdonról, milyen nehézségeket vet fel, és hogyan találhatunk ezekre megoldást? Cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ.

Sok problémát vet fel a kérdés

Azt már régóta tudjuk, hogy az osztatlan közös tulajdonok már régóta okoznak nehézségeket a Földhivatalnak, valamint nehézségeket az államnak. Gyakran ugyanis követhetetlen egy ilyen föld sorsa, a helyzete teljes zsákutca, amelyből kikeveredni igen nehézkes, gyakran lehetetlen. Számos nehézkes jogi procedúrát vet fel egy-egy ilyen földbirtok, gyakran okozza a tulajdonosok előrelépését, és sokszor kihasználatlanok maradnak a földek az osztott tulajdon miatt. 

Mindezzekkel tisztában lévén az állam egy olyan döntést hozott, hogy igyekszik felszámolni ezeket az osztott tulajdonokat. A fókusz ezesetben a mezőgazdasági földekre összpontosul, itt ugyanis egy-egy vitás helyzet, a közös tulajdonlás jelentős gazdasági károkat tud okozni, hiszen a föld megműveletlen marad, elgazosodik, a nagyobb birtokok aprózódnak, s végül használhatatlanokká válnak. Komoly veszélyt jelent tehát a parcellázódás, amelyekkel immáron muszáj foglalkoznia az államnak. De mit is jelent egészen pontosan az osztatlan közös tulajdon? Milyen mértékben birtokolják a tulajdonosok ezeket a földeket, hogyan hozhatnak meg döntéseket, hogyan építkezhetnek rá, hogyan művelhetik a földet? Miképpen lehet ezeket a birtokokat eladni? Milyen zsákutcákba vezet a közös tulajdonlás, és hogyan lehet ezekből kikerülni? Cikkünkben ezekre kutatjuk a válaszokat. 

Mi is pontosan az osztatlan közös tulajdon?

Beszéljünk akár belterületi, beépíthető, vagy akár külterületi ingatlanról, esetleg termőföldről, a helyzet ugyanaz: amennyiben az adott földnek több tulajdonosa van, és amennyiben a föld minden része aképpen oszlik meg a tulajdonosok között, hogy a tulajdonosoknak mekkora a tulajdoni hányaduk van, azt a földet osztatlan közös tulajdonnak nevezzük. Nagyon fontos kiemelni tehát, hogy a tulajdonosok között nincs feldarabolva a föld, nem beszélhetünk arról, hogy a földbirtoknak a keleti csücske Erzsi nénié, a délnyugati csücske Pista bácsié, az északnyugati csücske pedig Ibike nénié: ők mindannyian ugyanazt a földet birtokolják a maga teljes kiterjedésében. Az azonban igaz, hogy a tulajdoni hányadok mértéke eltérhet. Így tehát Pista bácsinak lehet 30 százalékos tulajdoni hányada, Erzsike néninek 40 százalék, Ibike néninek 20 százalék, a maradék 10 százalék pedig eloszlik már, évtizedek óta nem látott unokatestvérek között. 

A helyzetet bonyolítja, hogy gyakran előfordul, hogy egyetlen földdarabnak sokszor nagyon sok tulajdonosa van, és a tulajdonsok közül sokan csak eszmei tulajdonhányaddal rendelkeznek. Az eszmei tulajdonhányad mértéke gyakran pusztán szimbolikus, nem haladja meg az egy ezreléket sem. Ám így is tulajdonos, az ő beleegyezése nélkül nem történhet semmi a földdel, nem lehet rajta építkezni, nem lehet bevetni, nem lehet eladni, dacára, hogy tulajdonképpen olyan alacsony a tulajdonhányada, hogy ha eladnák, szinte semmit nem kapna érte. Akiknek nyaralójuk, hétvégi telkük van, vagy egyszerűen vidéken élnek, gyakran tapasztalják, hogy látnak egy szép, rendezett udvart, mellette pedig egy giz-gazos telket. Ez komoly problémát okozhat a szomszédságnak is, hiszen a gondozatlan kert egy idő után már veszélyessé válhat, a nagy hőségben meggyulladhat, allergén gyomnövények teremhetnek meg benne, vagy esetleg vonzza a kártékony rovarokat és rágcsálókat. Vagy hiába szeretné megvásárolni az egyik szomszéd, hogy a saját ingatlanát növelje, nem tudja, mert többtucat tulajdonosa van a kis teleknek, és a tulajdonosok szerte élnek a nagyvilágban, és eszük ágában sincs foglalkozni ezzel a kis birtokocskával. 

Míg az ikerházak esetében általában nincs probléma a közös tulajdonlással, addig a – főleg örökölt – mezőgazdasági ingatlanoknál már annál inkább. Ilyenkor ugyanis akármekkora tulajdonhányaddal is rendelkezik a tulajdonos, joga van használni az ingatlant, ugyanakkor semmiképpen nem használhatja úgy az ingatlant, hogy azzal a többi tulajdonost akadályozza a használati jogában. Ez azt jelenti, hogy Erzsi néni semmiképpen nem építheti fel a nyaralót, Pista bácsi pedig semmiképpen nem vetheti be a földet, ha Ibike néni ezt nem hagyja jóvá. Ha Ibike néni vétózza a többi tulajdonos szándékait, akkor – Ibike néni hiába nem szeretne kezdeni semmit a földdel – a társainak fel kell hagyniuk a tevékenységükkel. Ebből már látható az is, hogy minél több a tulajdonosa egy ingatlannak, annál nehezebb a földdel bármit is kezdeni. Hiszen ha „csupán” három vagy négy tulajdonosa van, s ezek a tulajdonosok ismerik egymást, kommunikálnak egymással, akkor még viszonylag könnyen megegyezhetnek abban, hogy mit kezdjenek a földdel. De ha már több a tulajdonos, és ezek a tulajdonosok kevéssé ismerik egymást, szanaszét éldegélnek a világban, akkor az a személy, aki komolyan akarna foglalkozni a földdel, nem tud, hiszen nem kap rá a többiektől engedélyt. Minél több tehát a tulajdonos, annál nehezebb az ingatlan kezelése.

Ugyanakkor a Földhivatal minden ingatlan esetében nyilván tartja, hogy melyek vannak osztatlan közös tulajdonban, és hogy hány tulajdonosa van, és pontosan kinek mekkora a tulajdonhányada. Ha nincs jó kapcsolat a tulajdonosok között, akkor az ilyen ingatlannak számtalan probléma merülhet fel: nem lehet használni építkezésre, megművelésre, nem lehet hasznosítani hitelfedezetként, nehezen örökíthető tovább, és nehezen lehet eladni. Az eladás különösen nehéz kérdés, hiszen minden tulajdonostársnak elővásárlási joga van, de ha nem tudjuk felkutatni őket, akkor nem tudnak lemondani sem erről a jogukról. 

Közbeszólt az állam

Mivel sok olyan föld áll kihasználatlanul, amelyek azért futottak zsákutcába, mert közös tulajdonlás alatt állnak, ezért az állam úgy döntött, beleavatkozik a helyzetbe. A 2020. évi LXXI. törvény 2021-ben lépett életbe, ennek alapján az állam azt tűzte ki célul, hogy az osztatlan tulajdonban álló földek – és ezalatt legfőképpen a mezőgazdasági földeket kell érteni – közös tulajdonlását felszámolják. Milyen opciók vannak ehhez?

  1. Az osztatlan közös tulajdonlás helyzetét megszüntethetjük úgy, hogy az egész földet feldaraboljuk a tulajdonsok között.
  2. Az osztatlan közös tulajdonlás helyzetét megszüntethetjük úgy, hogy az egész föld egyetlen tulajdonos birtokába kerül, azaz az egyik tulajdonos bekebelezi a többiek tulajdonhányadát.

Rendkívül fontos kritérium azonban, hogy akármelyik opciót is választjuk, a földnek versenyképes méretűnek kell maradnia, a parcellázás következtében nem jöhetnek létre használhatatlan törpebirtokok! Ennek értelmében a következő szabályozásokat hozták:

  • Egy kertnek vagy gyümölcsösnek a törvény értelmében minimum 3 ezer négyzetméteresnek kell lennie!
  • Egy legelőnek vagy erdőnek a törvény értelmében minimum tízezer négyzetméteresnek kell lennie!

Ha az aprózás következtében a birtokok ennél kisebbekké válnának, akkor az aprózás nem megengedett, s így csak az első opció merülhet fel, mint megoldás. Így ugyanis az ingatlan nem volna jól kihasználható, mezőgazdaságileg nem érné meg a fenntartása; bérbe adni nehezen lehetne, ahogyan eladni is. 

És hogyan történik az osztatlan közös tulajdonlás megszűntetése? Amennyiben az aprózódást választják a felek, akkor egymás között meg kell állapodniuk abban, hogy kinek mely birtokrész jut. A birtokrészek mérete általában erősen függ attól, hogy kinek mekkora  a tulajdoni hányada. Ez azonban sokszor nem lehetséges – vagy azért, mert törpebirtokok jönnének létre, vagy azért, mert néhány tulajdonos nem tart igényt a földre. Ilyenkor a másik opcióval kell élni: az egyik tulajdonosnak jeleznie kell a többiek felé a bekebelezési szándékot. A bekebelező fél általában az szokott lenni, akinek a legnagyobb tulajdoni hányada van, de ez természetesen nincs kőbe vésve, más is indítványozhatja a kérelmet. Ugyanakkor ki is vásárolhatja a birtokra igényt tartó tulajdonos a többieket. Ha egyik sem megoldható, amennyiben a helyzet vitás, vagy senkinek nem kell a föld, akkor együttesen eladhatják a földet, esetleg közös társasházat alapíthatnak, fontos azonban, hogy ezekhez az összes tulajdonos beleegyezésére szükség van.  

Hogyan lehet közösen használni az ingatlant? 

A fentiek alapján láthatjuk, hogy nem könnyű közösen birtokolni egy ingatlant. Hogy a lehető legkevesebb legyen a konfliktus, a felek dönthetnek úgy – és ajánlott is így dönteniük –, hogy használati megosztási megállapodást kötnek. Ezzel ugyanis azt érhetik el, hogy a tulajdonosok érdekei nem sérülnek, és az írásos dokumentumban egyértelműen lefektetik, hogy milyen célra használják a jövőben az ingatlant. A dokumentum tartalmazhatja azt, hogy a földet mezőgazdasági célokra, lakhatásra vagy bérbeadásra használják; tartalmazhatja azt, hogy milyen ingatlanrészek vannak közös használatban (ez különösen az ikerházaknál fontos, ahol a tulajdonsoknak van saját tulajdonuk, ugyanakkor a kert és a kocsibeálló közös használatú). Azt is tartalmazhatja ez a dokumentum, hogy a bérbeadásra, építkezésre, művelésre mely tulajdonos vagy tulajdonosok jogosultak. Amennyiben az egyik tulajdonos hitelt szeretne felvenni, és fedezetnek szeretné ajánlani a közös tulajdonlású ingatlant, abban az esetben is szükséges ilyen használati megállapodást kötni, különben a bank nem fogadja el a fedezeti ajánlatot. A dokumentumnak ebben az esetben rögzítenie kell a tulajdonosok állagmegóvási kötelezettségét, az elszámolásnak módjait, valamint a közüzemi órákat is. 

Hogyan építkezhetünk a közös tulajdonlású ingatlanon?

Láthatjuk, hogy a közös tulajdonú ingatlanon jelentősen problémásabb építkezni, mint az olyan birtokon, amely egyedül a miénk. Ugyanakkor ha a tulajdonosok között jó a viszony, gördülékeny a kommunikáció, és az érdekeik nem ütköznek vagy megegyeznek, akkor az építkezéssel sem lehet nagyobb gond. A fontos az, hogy ilyenkor is kötni kell használati megosztási megállapodást, amelyben egyértelműen lefektetjük, hogy a birtoknak melyek azok a részei, amelyek kizárólagos használatúak és melyek azok, amelyeket közösen használunk. Ez értelemszerűen az ikerházak esetében különösen aktuális, hiszen ennek értelmében az egyik tulajdonos nem tehet semmit a másik tulajdonos házával, hiszen az kizárólagos tulajdon, ugyanakkor például a kert és a kocsibeálló felett közösen rendelkeznek (azaz nem fordulhat elő, hogy Pista bácsi gondol egyet, és Erzsi néni engedélye nélkül épít egy mesterséges tavat a kert közepére). Ugyanakkor mielőtt közös tulajdonú telekre kezdenénk építkezni, nagyon fontos, hogy nézzünk utána alaposan az építkezési szabályoknak, és vegyük figyelembe azt, hogy a kertnek milyen sajátosságai vannak, és az önkormányzatnak milyen előírásai. Lehet ugyanis, hogy elosztjuk egymás között a birtokot, de a mi felünk nem is beépíthető, így oda nem húzhatjuk fel a házunkat, vagy az önkormányzat védi az utcaképet. Semmiképpen ne hozzunk tehát elhamarkodott döntéseket!

Mit kell tudni az elővásárlási jogról?

Mint arról már fentebb is volt szó, az osztatlan közös tulajdont nem lehet csak úgy eladni. Sőt tulajdonképpen igen nehéz eladni egy ilyen birtokot, különösen akkor, ha sok tulajdonosa van, akik közül néhánynak eszmei tulajdoni hányada van, a felek között nem jó a kommunikáció, és szerteszét élnek a nagyvilágban. Amennyiben el szeretnénk adni a tulajdoni hányadunkat, nem hirdethetjük meg azonnal, ugyanis a többi tulajdonosnak elővételi joga van. Ez azt jelenti, hogy meg kell határoznunk az árat, amennyiért el szeretnénk adni a földet, és először a tulajdonostársaink között kell felajánlanunk. Nekik ugyanis a harmadik – kívülálló féllel – szemben prioritásuk van. 

Ha tehát mi megállapodunk egy harmadik féllel, hogy eladjuk ötszázezer forintért a tulajdoni hányadunkat, akkor a többi meglévő tulajdonostársunkat értesíteni kell, hogy ennyiért tervezzük létrehozni az adásvételt. Ha pedig Erzsi néni azt mondja, hogy ennyiért ő is szívesen megveszi, akkor – tiszteletben tartva az elővásárlási jogát – Erzsi néninek kell eladnunk ötszázezer forintért a hányadunkat, s így a harmadik fél nem jut tulajdonhoz, azaz nem köttetik meg vele az adásvételi szerződés. 

A tulajdon elbirtoklása

Nagyon ritkán esik meg, de a sok eszmei tulajdoni hányaddal rendelkező birtokok esetében mégis aktuális lehet a fogalom – a tulajdon elbirtoklása. Ez azt jelenti, hogy amennyiben valaki az adott ingatlant a sajátjaként birtokolja minimum tizenöt éven keresztül megszakítás nélkül, akkor az elbírtoklás révén a sajátja lesz. És hogy mit jelent az, hogy a sajátjaként birtokolja? Többek között azt, hogy ő tartja rendben a telken, ő gondozza, és ő fizeti utána a közüzemi díjakat. Elbirtoklás azonban semmiképpen nem jöhet létre abban az esetben, ha valaki bérlő vagy haszonbérlő jogcímen használja az ingatlant. Fontos tehát, hogy a birtokos nem kategória nem egyezik meg a tulajdonosi szerepkörrel, közöttük fontos különbségek vannak!

Ahogyan más ingatlant, a közös tulajdonlás alatt álló ingatlant is így el lehet birtokolni, sőt ilyenkor a helyzet még egyszerűbb! Ilyenkor ugyanis egyik résztulajdonos sem sajátíthatja ki az ingatlan használatát erőszakkal, és az elbirtokláshoz semmilyen jogsértő tevékenység nem vezethet. Ha tehát ennek keretei között jogsértés nélkül használjuk, birtokoljuk az adott földet tizenöt éven keresztül, akkor elbirtoklás útján automatikusan a miénkké válik a telek. Hogyan lehetséges ez a gyakorlatban? Van egy giz-gazos telek, amelynek van tizenkét tulajdonosa szerte a világban, és egyik sem foglalkozik vele. Erzsi néninek egyszer csak eszébe jut, hogy régen örököltek közösen egy ilyen birtokot, és megnézi, hogy mi a helyzet vele. Ekkor látja, hogy senki nem foglalkozik vele, ezért aztán rendbe teszi a telket és a házat, gondozza, fizeti a közüzemi díjakat. Erzsi néni így tizenöt éven keresztül gondozza a telket, továbbra sem jut eszébe egyik résztulajdonosnak sem, így tizenöt év után Erzsi néni a kizárólagos birtokosa lesz a teleknek. Az elbirtoklás az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés nélkül is létrejön, azaz enélkül is automatikusan az elbirtokló tulajdonába fog kerülni, azonban ha ez megtörténik, mindenképpen be kell jegyeztetni a tulajdonjogot!